A legtöbben abban a paradigmában nőttünk fel, hogy a hibákat kijavítva, a problémákat megoldva tudunk előrehaladni az életünkben, akár egyéni, akár közösségi szinten. Olyan axiómaként fogadtuk ezt el, amiről nem kell külön gondolkodnunk, pláne nem érdemes megkérdőjeleznünk.
A megoldásfókuszú megközelítés Steve De Shazer és Insoo Kim Berg úttörő és bátran kísérletező munkájából indult el egy Milwaukee-i családterápiás intézetből. A bátor kísérletezést itt nyugodtan érthetjük szó szerint, hiszen minden előzetes elméleti premisszát félretéve vizsgálták, hogy milyen kérdések, intervenciók bizonyultak utólag hasznosnak az ügyfél számára. Azt figyelték meg, hogy nem a múltban átélt, problémaként, nehézségként, fájdalmas tapasztalatként leírt eseményekre irányuló kérdések vitték előre a folyamatot az ügyfél által vágyott irányba. Azok a kérdések azonban, amelyek a kivételekre irányultak, azokra a helyzetekre, időszakokra, amikor a probléma nem vagy csak kisebb mértékben állt fenn, megváltoztatták az ügyfél látásmódját. A megoldásfókusz tehát kezdetben inkább a kivételek keresésére irányult, a Haesun Moon által kidolgozott kvadránsok közül a másodikra, a múltbéli erőforrásokra irányult (a kvadránsokat lásd: Haesun Moon PdD: Coaching A-tól Z-ig, Mindennapi szavak nem mindennapi használata, Solutionsurfers Magyarország Kft., 2023, Budapest, 18.). A kivételekben való megerősödés, annak felismerése, hogy képes vagyok máshogyan is élni, sok ügyfél számára elég magabiztosságot és motivációt jelentett ahhoz, hogy el is induljon a vágyott jövő felé.
Ebben egy plusz segítséget jelentett Steve és Insoo másik felismerése, miszerint a vágyott jövőre irányuló kérdések és egyéb intervenciók szintén nagymértékben növelik az ügyfeleik motivációját és magabiztosságát az előrelépéshez. Hogyan lehet ez? Úgy, hogy a megoldás valójában nem a probléma megoldása. A probléma a maga szintjén és valóságában az, ami. Attól, hogy minél jobban értjük kiváltó okait és egyéb körülményeit, a legtöbbször sajnos nem kezd el csökkenni. A megoldás valójában az egészen más. Az, amire igazán vágyunk, függetlenül a problémától. Nekünk is nehéz volt ezt elfogadni, hiszen nem megoldásfókuszú gyermekotthonban nőttünk fel…
Akkor biztosan megfigyeltük volna, hogy az ember sokszor magától is megoldásfókuszúan működik. Mit is csinálunk, amikor egy problémával küzdünk? Alaposan megvizsgáljuk minden oldalról, akár még szakemberhez is elmegyünk, és sokat beszélünk a gyermekkorunkban átélt eseményekről, magyarázatokat, okokat keresünk. Aztán, ha már elég sokat össze tudtunk gyűjteni, rájövünk, hogy önmagában ettől nem lettünk jobban. A probléma nem szűnt meg, sőt, van, hogy még inkább áthatja mindennapi életünket, szinte csak ezzel foglalkozunk.
Végül elfáradunk ebben az egészben, és elindulnunk egy egészen más irányba. Ez az egészen más, ez számunkra a megoldásfókusz, és erre hívjuk meg azokat, akikkel egyéni vagy csoportos folyamatokban együtt haladunk mindenkinek a maga vágyott jövője felé, ami nem a probléma mögött, hanem sokszor teljesen más irányban van.
Te merre indulnál? Milyen a vágyott jövőd?
Neked mi lenne az az egészen más irány?